292. rész (2013. március 29.)

Itt vagyunk kedves barátaink, ismét kezdődhet egy új nap a paradicsomban. Hiszen ez az, nem? Nem azért mondjuk ezt hogy megsértsünk valakit, aki még a szülés utolsó fájásainál tart. Csupán azért mondjuk, hogy mint emlékeztető álljon itt, hogy senki nem marad le. Már most a paradicsomban vagy. De, ha valamilyen oknál fogva még nem jutottál erre a következtetésre, akkor hadd mutassunk rá, hogy mélyen magadban már így érzed és a figyelmed többi része pedig követni fogja ezt.

 

Engedjétek meg, hogy megmagyarázzuk. Már oly sokszor említettük, ha az önvalódon kívül próbálod a paradicsomot keresni, számos nyomát megtalálhatod a természet szépségében vagy egy másik lélek szerető tekintetében. Viszont ha a körülötted lévő bőséges szomorúságra és nyomorra figyelsz, akkor nem is juthatsz más következtetésre mint, hogy egy rémálomban élsz. Egy rémálom, egy igazi illúzió. Így amikor teljesen felébredsz, magad is látni fogod, hogy mindez csupán füst és tükör. Egyáltalán nem állandó, nemsokára elpárolog, ahogy elkezdtek kiemelkedni az átváltozás bábjából. Ekkor meglátjátok, hogy ti állandóak vagytok, hiszen minden módon hallhatatlanok vagytok. Körülöttetek pedig minden egy áramló energiahullámzás, ami nem több egy látomásnál.

Ahogy újjászülettek a valódi énetekbe, sokkal élesebb tekintettel tudtok a környezetetekre tekinteni. Ekkor meglátjátok, hogy nincs semmi végleges ebben az úgynevezett ”valóságban”, mely úgy tűnik nyomást gyakorol rátok. Pusztán az emberi elme képzelete, egyfajta előadás ami elhiteti veletek a valódiságát. Pedig nem valósabb mint egy színházi előadás, melyet színészek játszanak el. Függetlenül attól, mennyire sikeres és híres, előbb- utóbb ez is lekerül a programról, ahogy a színdarab is. Hiszen a darabot is csak addig adják elő, amíg van aki eljön és megnézi. Most egyenként felébredtek, elhagyjátok az ülőhelyeket és kiléptek ebből az ”életszínházból”, vagy minek nevezzük ezt a harmadik sűrűségű ”valóság” előadást, melyet oly mohón figyeltetek sokáig.

Kapcsolódtatok ehhez a darabhoz, hiszen ti is részt vettetek benne színészként. Viszont ahogy megnyíltatok és befelé néztetek, elhagytátok a színpadot és a nézőtérre mentetek, ahonnan még néztétek az előadást. Most viszont eljött az idő, hogy teljesen elhagyjátok a színházat. Ideje visszatérni az igazi életbe és elkezdeni úgy élni, ahogy a teremtői státuszotokhoz illik. Hiszen valójában igazi teremtők vagytok. Többé már nem a szófogadó színész a szerepetek, aki a diktátorok parancsait követi. Már a nézői szerep sem a tiétek, borzongva figyelve a történéseket, vagy nevetve ahogy a színészek kibontják a történeteket.

Ettől kezdve ti vagytok az életetek rendezői. Ahogy erre ráébredtek, tudni fogjátok, hogy eljött az idő elhagyni a régi színházi nézőteret. Ideje kimenni a napra és elkezdeni a paradicsom szabad polgárának életét élni. Hiszen egy paradicsomban éltek. Ez nyilvánvalóvá válik ahogy kinyitjátok a szemeteket és megnyitjátok a szíveteket, hogy magatokba tudjátok inni azt a gyönyörűséget ami itt van. Nem csak az Anyatermészetet, hanem minden egyes emberi lényben megtalálhatót. Ti valódi lakosai vagytok a paradicsomnak. Az egész bolygót paradicsommá fogjátok változtatni, amint abbahagyjátok a visszatekintést a régi színészkedésre, mely olyan kétségbeesetten próbál visszacsalogatni benneteket a dohos kis színházába.

Ezentúl itt vagytok magatoknak és elő tudjátok adni azt az életet amiről mindig is álmodtatok. Egy teljes életet. Minél előbb ráébredtek erre annál jobb, hiszen minden a rendelkezésetekre áll. Nincs készlethiány, ahogy újra kapcsolódtok ahhoz a mindent átható életforráshoz, amely fellelhető az egész Teremtésben. Ekkor elkezdhettek a szívetekből teremteni, hiszen itt rejlik a valódi kapcsolódás. Ahogy eléritek ezt az igazságot, sosem fogtok kifogyni semmiből. Meglátjátok milyen beteljesítő is ez, végre teremteni valamit ami valódi és igaz, ami örökké tartó. Ez pedig a valódi paradicsom, melybe beléptetek kedves barátaim.