Vissza a felszínre

Kedves Barátaim! A nagyon heves napok után végre úgy érzem ismét szabadon tudok lélegezni. A kommentárjaitokból megítélve nem csak én voltam hosszú ideig a mélyben. Azon megyek keresztül, mint közületek oly sokan. Ez kiterjed a fejfájástól kezdve az állkapocs feszülésen keresztül a lehúzó fáradtságon át, egészen a pánik rohamokig, amely néha rám tör éjjel (úgy érzem mintha egy számomra idegen testbe lennék zárva). Volt amikor csak annyit kívántam, hogy a fejemre húzhassam a takarót és elfelejthessem azt is, hogy egyáltalán létezem. Ugyanakkor voltak teljesen tiszta pillanatok, amikor TUDTAM, hogy minden RENDBEN van és a megfelelő időben zajlik, nincs szükség semmi másra. Az üzenet amit kaptam ez volt: „ne próbálkozz olyan keményen”, mellette pedig az a kép társult, ahogy a pisztrángok felúsznak a vízesésen. Ahogy az előző üzenetben javasolták: csak add meg magad. Néha nagyon kísértő megpróbálni előretörni és elérni a másik oldalt, de amikor megpróbáltam csak frusztráció lett belőle. Emlékeztetni kell magamat, hogy engedjem magam az áramlattal haladni, amely akár erős vagy lassú épp.

A ”vissza a felszínre” azt is jelenti, hogy végre el tudtam olvasni a kommentárjaitokat, amelyeket írtatok. Csodálatos látni, hogy milyen támogató közösség alakult ki! Nem tudom észrevettétek- e, de nagyon gyorsan nőtt, egyre fényesebbé vált az elmúlt hetekben. El kell ismernem, a december elején nagyon bizonytalan voltam még abban is, hogy mi is történik majd akkor, amikor áthaladunk a 21- i napon. Függetlenül attól, hogy mit üzentek ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy nagy csalódás volt sok embernek. Vártam a jeleket, de sokkal többet hoztatok össze mint amit remélhettem valaha is. Ahogy az üzenetben is írják: le a kalappal előttetek, le a kalappal az egész csoport előtt a megosztást, gondoskodást és támogatást illetően. Olyan mintha önálló életre kelt volna, ennek nagyon örülök. Ki tudja mivé növi ki magát a jövőben?! Köszönöm nektek, hogy elmondtátok a gyönyörű tapasztalataitokat. Nélkületek ez egy nagyon magányos hely lenne!

Fény és Szeretet, Aisha