261. rész (2013. január 31.)

Érthető, ha az utóbbi időszakban nem is egyszer kétségbe vontad már magad vagy ezt az egész folyamatot. Mint már említettük az előző üzenetünkben, ti egy bizonyos stagnáló mintában vagytok jelenleg. Ez sokban hasonlítható az ürességhez, egy olyan állapothoz amelyben látszólag nincs hova lépni, de már visszatérni sem lehet az előző állapotba. Már csak a hit és a bizalom hajt benneteket tovább, bár van akinél ezek már nagyon fogyóban vannak. Ne hibáztassátok magatokat, ha változékonyak és indulatosak vagytok a napokban. Normális, hogy úgy érzitek valami vagy valaki ellen kell szegülni. Ez érthető is, hiszen az energiahullámok feltüzeltek benneteket. Már szinte tűkön ültök, várjátok a (be)indulást. Olyan érzés ez most, mintha a kilövőállványon ragadtatok volna. A motorok már teljes erővel felzúgtak, ti pedig valahogy elveszítettétek a kapcsolatot a parancsnoki híddal, így nincs tiszta utasítás és útirány. Csak annyit tehettek, hogy látszólag inaktívan ültök, közben pedig csikorgatjátok a fogaitokat.

Nos, tisztában vagyunk a helyzettel. Viszont nem tudunk mást nyújtani, mint a jó öreg litániát, azaz legyetek tisztában azzal, hogy minden jól alakul. Még akkor is ha jelenleg mindentől elszakadva érzitek magatokat, tudjatok róla, hogy ez nem így van. Ez az időszak nagyon fontos, akkor is, ha frusztrál benneteket. Ez nem egy üres várakozás, még ha annak is érződik. Nem az, hiszen aktivitás folyik és közületek vannak akiknek már elkezdődött beszivárogni a tudatába ez. Heves kapcsolódások történhetnek éjjel. Amikor is úgy érzi a testetek, hogy olyan információkat és parancsokat kap amilyeneket eddig még soha. Nappal előfordulhatnak ”abnormális reakciók”, amikor ti vagy a többiek, úgymond kiestek a körülöttetek lévő dolgokkal való összhangból/szinkronból.

Úgy érezzük a mi feladatunk néha szólni, hogy minden rendben van. Nem vagytok tétlenek, de sok minden rejtve zajlik. Nem veszítettétek el a kapcsolatot a parancsnoki híddal, a parancsokat nem vonták vissza. A küldetés még mindig zajlik, sőt napról- napra, óráról- órára a terv szerint halad. Ez a jelenlegi periódus nem egy leállás, igenis része a folyamatnak. Még akkor is ha érzéseitek szerint stagnáltok, pedig valójában gyorsan előrefelé haladtok. Tudjuk, hogy ez ellentmond azzal az érzéssel amivel most találkoztok. De értsétek meg, ez azért van így, mert az egész érzékszervi rendszer újraszerveződik. Ezáltal pedig úgy tűnik egy helyben álltok, miközben előre suhantok. Olyan ez mint amikor egy bizonyos sebességgel haladtok egy jó darabig és úgy megszokjátok, hogy végül már lassúnak érződik, miközben ugyanolyan gyorsan utaztok. Az előrehaladásról való érzékletetek változott meg, nem pedig az aktuális sebességetek mellyel haladtok.

Próbáljátok átérezni ezeknek a napoknak a fontosságát, még akkor is ha nem éreztek késztetést rá. Tudjátok, hogy a következő fontos átjáróhoz közeledtek épp, mely ismét nyomot fog hagyni a testeteken és a lelketeken egyaránt. Vegyetek mély lélegzetet és engedjetek el mindent ami belülről kopogtat, mert különben a felépülő nyomástól felfújódva érezhetitek magatokat. Per pillanat mentális és fizikai értelemben is sok dolog zajlik rajtatok keresztül. Próbáljátok meg továbbra is mozgásban tartani, amennyire csak tudjátok. Nem vagytok mozdulatlanok, nem is kell úgy cselekednetek mintha azok lennétek. Engedjétek el ezt az érzést ahogy megjelenik. Ennyit mára.