Az emberiség már az első hajnal óta a saját gyökereit kereste ezen a bolygón. Mint tudjátok, egy sokkal távolabbi helyről származtok. Annak hívása pedig mindig ott maradt a szívetekben. Hosszú ideje ez a hang kicsiny volt és vékonyka, hiszen bizonyos külső erők el akarták nyomni, hogy ne hallhassátok meg. Most viszont napról- napra egyre erősebb. Ahogy erősödik, a béklyóból való kiszabadulásotok utáni vágy is erősödik bennetek. Ráébredtetek, hogy többet nincs erre szükségetek, ráébredtetek a saját erőtökre. Nem vagytok gyengék, nem vagytok gyámoltalan emberi lények, kik tudatlanságba kényszerülnétek. Ti erős/ hatalmas lények vagytok, képesek arra, hogy magasan álljatok, nagyon távolra sugározzátok a fényeteket. Már elkezdtetek kiegyenesedni, a fényetek pedig már elég erős ahhoz, hogy elvakítsa azokat, akik inkább az árnyékhoz vonzódnak.
Olyan történéseket fogtok magatok körül látni, amit nem is várnátok. Hiszen a fényetek újra elkezd erősödni, pont ahogy a föld mélyén lévő magok is elkezdenek csírázni a hosszú és zord tél után. Ti vagytok az új tavasz hírhozói kedveseim, egy olyan tavaszé, amelyik nem lesz csendes, hanem az öröm hangjaival lesz teli. Vele együtt persze a harag hangja is fel fog erősödni, azok irányából, akik képtelenek szembenézni ezzel az ébredéssel. Ők nem érzik kényelmesen magukat a napon, megérzik azt az erőt, amelyet úgy utálnak, a szabadság erejét. Sok ember számára pedig ez az erő túl heves lesz, inkább azt kívánják majd, hogy ne is létezzen.
Elképzelhetetlennek tűnik, hogy az emberek meneküljenek a szabadság elöl, pedig ezt könnyű megmagyarázni. Behatóan manipulálva lettek a külső erők által, egy olyan lénnyé váltak, amely jámboran és alázatosan viselkedik minden körülmény között. Úgy manipulálták őket, hogy alázatosak és szolgalelkűek legyenek minden iránt, ami csak körülöttük van, kivéve az állatokkal szemben. Sok ember önmagát a világa urának tartja, pedig csak úgy tud uralkodni, hogy bizonyos lényeket alacsonyabb rendűeknek tart és úgy is bánik velük. Nem uralják őket, önmagukat pedig még kevésbé. Hiszen a saját félelmeik uralják őket, az a félelem mely precízen el lett bennük hintve azok által, akik uralkodnak felettük. Azok a lények által, akik már oly régóta a bolygótok urainak nevezték ki magukat.
Ti viszont kedveseim már megtanultátok, hogy senki nem uralhat benneteket. Addig legalábbis nem, amíg a félelmet száműzitek a lényetekből, addig ti vagytok a saját uraitok. Ezt elkezdtétek megtenni, több ezren a bolygón és ez a szabadság felé rohanó erő nagyon nagy lett. Szó szerint megváltoztatja a tájat, amelyen utaztok. Hiszen a félelem nélküliségetek ragályos. Az energiátok olyan magasra lett emelve, hogy mindenhol nyomot hagy ahova csak léptek. A cselekedeteitek által pedig megemelitek az egész bolygó rezgésszintjét, olyan magasságig ahol átlép a kritikus tömegen. Ez alatt pedig azt értjük, hogy nincs visszafordulás többet, semmilyen módon nem tud ez a bolygó visszasüllyedni a sűrű mélységbe. Ti nem csak magatokat emeltétek ki ebből a mélységből, de a bolygó többi részét is. Nem is csoda, hogy olyan nagy volt a munka vele.
Ne feledjétek el azt sem, hogy nagyon sokan vannak körülöttetek, akik képtelenek ezen szintként létezni. Nekik olyan ez, mintha túl ritka levegőt kellene belélegezni a Föld legmagasabb hegycsúcsán. Ezért mindent meg fognak próbálni, hogy visszahúzzák önmagukat és titeket is, hogy ”biztos talajon” érezhessék magukat. Vessétek meg a talpatokat kedveseim, minden trükköt be fognak vetni, hogy ezt elérjék. Nem fognak sikerrel járni ebben a hiábavaló erőfeszítésben, lényegtelen milyen keményen is próbálkoznak. Lényegtelen, hogy mekkora sötétséget adnak ki magukból, hogy elfedjék/ ködösítsék ezt a fényt, melyet úgy utálnak. Nem fognak sikerrel járni, de néhányatokat le tudnak húzni, ha megadjátok magatokat az erő játszmáiknak és levetitek magatokat a félelem gödrébe.
Igen ez egy újabb figyelmeztetés arra, hogy csúcson tartsátok magatokat. Ott, ahova sikerült felmásznotok. Kerüljétek el a lefelé nézést, lent csak a félelem szakadéka van. Oly könnyű megadni magatokat és visszazuhanni. Szóval vessétek meg a lábatokat, tűzzétek ki az ünnepi zászlótokat, hiszen olyat sikerült végrehajtanotok, amit eddig nagyon kevesen gondoltak rólatok. Kimásztatok a félelem feneketlen gödréből, ismét fényben és a tiszta levegőn vagytok. Az ösvényeteket pedig milliónyian követik. Ti vagytok az úttörők, ti tapostátok ki az utat, ami ide juttatott benneteket. Ezt az utat pedig sokan követhetik, köszönve a kemény munkátoknak. Pihentessétek meg a fáradt lábaitokat, nyújtóztassátok ki az elgémberedett ujjaitokat. Sikeresen felmásztatok erre a ”megmászhatatlannak” vélt hegyre. Eljött az idő megtekinteni a kilátást, hiszen oly pompás! Egy kicsit megpihenhettek, de nem sokáig, hiszen újabb hegyeket kell megmásznotok. De erről majd egy másik alkalommal szólunk. Elég, ha annyit tudtok, hogy ez volt a legnehezebb az eddigiek közül. Úgy gondoljuk a következőket sokkal kellemesebbnek fogjátok találni ezek után. Máris megszoktátok a magasságot, a testetek kevésbé fog panaszkodni a következő mászásnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése