Az utóbbi napokban izgalmas vágtában volt részetek, kedveseim és jó távolra kerültetek Kansastól -hogy ezzel a hasonlattal éljünk (Óz a nagy varázslóból Dorotthy Kansasból csöppen bele a mesevilágba - Tom). Engedjétek meg, hogy megmagyarázzuk. Ahogy a napok haladnak előre, egyre több dolog változik meg a belső programozásotokból, a régi negatív és degeneratívból az életet támogatóba, egy olyanba, amely segít túlhaladnotok (meghaladnotok) az úgynevezett “normális emberi lény” élettartamát. Ahogy már többször is elmondtuk, ez a ki- és újraprogramozási folyamat teljes, de részekben kell, hogy történjen, hiszen egyszerre csak ennyit bír el a törékeny emberi test. Vagy inkább úgymond, annyit, amennyit csak el tud egyszerre viselni, hiszen a tűrőképességetek nagyon nagyra nőtt, olyannyira, hogy ha régebben kellett volna ilyen heves energiát elviselni, akkor komoly bajban lettetek volna.
Számos módon fog rátok kihatni, a dózis mindig a maximumot közelíti, amit csak éppen el tudtok viselni, ebből kifolyólag midig van valamilyen „mellékhatás”, ahogy letöltődnek az új kódok. Ez alkalommal is így van, tehát nincs ebben semmi furcsaság. Ez az utolsó alkalom olyan erős volt, hogy volt, akit kiütött néhány órára. Sokatok számára drámai és nyugtalanító, de mint mindig, most is megnyugtatunk benneteket, hogy ez nem káros (még akkor sem, ha kiütve érzitek tőle magatokat). Éppen ellenkezőleg, hiszen ezek a bejövő energiák szétrobbantják a stagnáló energiák utolsó darabjait is, melyek még ott rejtőzködhetnek valahol mélyen, bennetek. Emellett fontos információt is hordoznak, mely nagyon értékes lesz az elkövetkező napokban. Attól függetlenül, hogy ezt az információt nem könnyű felfogni/érzékelni a mindennapi életetekben, mégis át fogja hatni az egész (é)leteteket.
(az utolsó szót nem lehet ékezetesíteni, mert csakígy érvényesül Tom szójátéka :) - Andrea)
Összefoglalva: ne feledjétek mosollyal fogadni ezeket a nagyon heves energiákat, hiszen egy nagy lépéssel visznek feljebb a valódi dicsőségetek elérésének létráján. Még egyszer elmondjuk, mindenki egyénileg van “kezelve”, egyikőtök sem érzi ugyanazokat a tüneteket, mint a másik. Ezért ne ostorozzátok magatokat, ha esetleg nem “éreztek” semmit. Ez nem jelenti azt, hogy valami baj lenne (valami nem úgy történne, ahogy kell), sem pedig azt, hogy magatokra maradtatok. Csupán azt jelenti, hogy a ti folyamatotok a saját léptékével halad, de mindenki egyre közelebb kerül ugyanahhoz a végső célhoz, még akkor is, ha az oda vezető út eltér a szomszédétól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése