150. rész (2012. június 5.)

Mostantól nagyon heves energiák működését fogjátok mindannyian érezni. Igazán erős (energia)bombázás vár rátok, de ne féljetek attól, hogy fizikai testetekkel bármi baj is lenne. Már nem idegenek számotokra ezek a (energia)befecskendezések, de talán feltűnhetett, hogy más ízt, vagy mondjuk úgy… hőfokot vettetek fel. Néhány órán belül egy új “hang” fog csatlakozni ehhez a kórushoz, mely nem csak titeket, de az egész bolygótokat jótékony, de kényelmetlen, magas intenzitású erővel bombázza. Az égbolton lévő bolygók egy jelét küldik el annak, hogy valami új érkezik, valamint a régi véget érését. Más szavakkal, gondoljatok erre egyfajta kapuként/átjáróként (portál), amelyen ha áthaladtatok, már nincs visszatérés. A bolygótok megteszi az első lépését az új holnapba és még annak ellenére is, hogy a régi világ egy lenyűgöző műsort mutat be azért, hogy meggyőzön ennek ellenkezőjéről, lassan, de biztosan elveszíti a fogást rajtatok, melyet korszakokon át olyan szilárdan tartott. Az ideje lejárt és egyre gyorsabban kezdenek lepörögni homokórában lévő homokszemek.

Már beszéltünk a folyamat gyorsulásáról, de most egy még gyorsabb fokozatba vált. Olyan, mintha milliónyi kis kezecske tolna benneteket, miközben azt suttogja, hogy haladjatok egyre gyorsabban és gyorsabban, ne lassítsatok. Sokan megpróbáltok lassítani, hogy meg tudjátok emészteni mindazt, ami történik, de el szeretnénk mondani, hogy ez nem jó ötlet. Csupán az elmétek érzi úgy, hogy szüksége van a dolgok feletti elemzésre, de az elme egy régi és lassú dolog, nincs hozzáállva az új fénysebességhez, mely felemel benneteket és az új holnapotok felé tol/terel. A szívetek jól tudja ezt és örömében énekel, ahogy érzitek az egyre csak gyorsuló sebességet. Nem fél a sebességtől, örömmel tölti el (mulat rajta), ahogy az otthon irányába tart, oda, ahol nem vagytok leláncolva a lassú elmétek által, mely csapdában tartott eddig a Földön. A szívetek végre újra érezheti a felszabadulást, tehát hagyjátok, hogy a szívetek mutassa az utat és hagyjátok figyelmen kívül az elmétek hangját, mely azt mondogatja: “lassíts le, vedd könnyedén, ne veszítsd el az irányítást”.

Az elmétek téved. Csak emeljétek fel lábatokat és engedjétek, hogy a változás folyója magával sodorjon benneteket. A sebesség nem fog megölni, vagy kárt okozni bennetek. Csupán az áramlatok ellen való küzdelem tud számotokra káros lenni, hiszen (ha hagyjátok) ezen erők hatványozottan megnőnek és kiszakítanak a régi mintából, melyet félelemmel telve görcsösen markoltok. Ne engedjétek, hogy ez történjen veletek és tudjatok arról, hogy az “irányítás” a legutolsó dolog, amire most szükségetek van. Az irányítás csupán a régi egó, mely megpróbálja elterelni/megakadályozni a változást. Csak hagyjátok, hogy történjen és élvezzétek az utazást. Bízzatok benne, hogy még ha nem is tudjátok mi vár rátok, akkor is biztosan meg fogtok érkezni a gyönyörű túlpartra.

Ne féljetek attól, ha néha lehúz a tajtékzó ár, hiszen csak a félelemtől mozdulatlanná merevedett egyének fognak belesüllyedni a saját szomorúságukba/bánatukba. A többiek csak rövid tűzkeresztségen esnek át, tehát töröljétek ilyenkor ki a szemetekből a vizet és folytassátok az utat. Ne próbáljatok meg semmi a partról kiálló dologba megkapaszkodni azért, hogy leállítsátok ezt a vad vágtát. Vonzó tűnhet, hogy lelassítsátok az iramot, de így az út könnyebb lesz, mint a part közelében. Nagyobb biztonságban vagytok a közepén, hiszen ott az áramlat gyorsabban sodor. Végig figyelünk rátok és azt is tudjuk, hogy kitűnő úszók vagytok, így nem aggódunk. Tehát, emeljétek fel a lábatokat és engedjétek, hogy sodorjon a víz, biztonságban. Egyszerűen csak el kell engednie az elméteknek az irányítást, az energiák pedig megteszik a többit. Találkozunk ott kedveseim! Rövidesen érezni fogjátok, hogy az áramlat/sodrás hirtelen begyorsul és magával repít benneteket a jövőbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése