A mai üzenetben egy kicsit mélyebbre hatolunk a múltba, hiszen a múlt fontos tényező számotokra. Nem azért, hogy beleragadjatok, ahogy annyira sokan tettétek, hanem hogy ugródeszkának használjátok a jövő felé. Engedjétek meg, hogy megmagyarázzuk. Ahhoz, hogy az emberiség felfogja, hogy nagyon fontos változtatásokat kell eszközölnie, elengedhetetlen, hogy felnyissa a szemét és (jól) szétnézzen. Amikor azt mondjuk; “szét”, akkor mind a fizikai környezetetekre, mind az idővonalatokra is gondolunk. Tehát, emeljétek fel a lábujjatokról a tekinteteket és vizsgáljatok meg mindent, ami körülvesz benneteket. Amit látni fogtok, segítségetekre lesz abban, hogy elszakítsátok magatokat a(z) (“e világi”) dolgoktól. Akik életüket még most is alvajárva élik, nem valószínű, hogy olvassák ezen sorokat, hiszen még nem érte el őket az az érzés/eszme, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik, és hogy valamit ki kellene igazítani(helyre kell hozni). Nem csak a saját életükben, hanem a körülöttük lévő világban is. Nem veszik észre, hogy az az irány amerre fajotok tart, a szakadék peremére vezet, így továbbra is ezen az úton haladnak, napról-napra, életről-életre. Miközben ti, akik az álmot már kidörzsöltétek a szemeitekből, tisztán láthatjátok, hogy valami nagyon nincs rendben. Több értelemben is már szinte kijavíthatatlan, így kezetekbe vettétek az új valóság megteremtését. Egy olyan valóságét, amely mindannyiótokat egy jobb jövő felé visz, és az eddig járt utat nem folytatjátok tovább.
Viszont, nagyon érdekes lehet visszatekinteni és megnézni honnan is jöttetek, ugye? Lenyűgöző a néhány év és hónap alatt megtett távolság. A szívetek mélyén jól tudjátok, hogy még ha az életetek a régire is hasonlít (legalábbis a felszínen), akkor is óriási utat tettetek már meg. Jól elhagytátok az a nyúzott és lelkesedés nélküli utazót, aki a szemeiteket és az orrotokat a földre szegezve tartotta.
Felemeltétek a szemeiteket, kedveseim, ezáltal pedig szó szerint elszakítottátok az a köteléket, amely a régi nyomorhoz kötött benneteket. Beléptetek az új életbe, ahol minden még fárasztóbbnak tűnik, de már tudjátok, hogy ez azért van, mert újraépítitek magatokat és az egész bolygótokat. Ez nem arra a fáradtságra hasonlít, amelyet akkor éreztetek, amikor még az illúzió foglyai voltatok. Már érezhetitek a nehéz munkátok eredményeit, a jutalom nem marad el. Végre azok után már elkezdtetek szabadabban lélegezni, hogy minden ki volt belőletek szippantva, mialatt a mátrix foglyai voltatok. Mely mátrixnak csak egy célja volt, hogy a csúcson lévőket táplálja az utolsó csepp életerőtökből is. Ezzel együtt elpárologtatva az utolsó csepp lehetőséget is a kiszabadulásra. Ti, viszont sikeresen kiszabadultatok és még, ha úgy is érzitek, hogy a régi hazugsághálóba vagytok még mindig tekeredve, igazából már szabadok vagytok. Olyan, mintha a háló utolsó szála még a lábatokra szövődne, de a háló el lett vágva a rögzítésnél, így szabadon mozoghattok a kívánt irányba, ahelyett, hogy a régi nyomor folyójának sodrását követnétek.
Tudjuk, hogy néha nehéz ezt a szabadságot elérni, hiszen oly sok „régiséget” halmoztatok fel, ezért fontos, hogy éberek legyetek, nehogy ezek a maradékok/romok abba a gondolatmenetbe csaljanak, hogy örökre csapdába vagytok ejtve. Nézzetek szét alaposan az életetekben. Úgy érezzük, oly sok szabadságot tudtok ott felfedezni, (szó szerint) a lábatok előtt, de ehhez el kell tűntetni azokat az apró hálókat, amelyek megakadályoznak ebben benneteket. Ezek a hálócskák számos alakot ölthetnek, lehet régi szokás, kapcsolódás, vagy szabály, melyről ki kell, hogy derítsétek, hogy többé már nem részei az életeteknek. Csupán úgy tűnnek, mintha részesei lennének, de a ti feladatotok, hogy megfogjátok a seprűt és nekimenjetek. Már sokszor beszéltünk a tavaszi nagytakarításról és a nagy részét már el is végeztétek, de a régi rendszerek keményfejűek és bármi áron ki fognak tartani. Tehát, ne vonakodjatok kedveseim, takarítsatok tovább, az eredmény pedig meglepő lesz, nagyon is kellemes. Ne feledjétek, ez nem azt jelenti, hogy fel kell dolgoznotok az egész (nehéz) poggyászt, nem, azt már megtettétek, csupán annyit, hogy kisöpörjétek a maradék törmeléket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése