2012.
március 14.
A
Nap fontos szerepet játszott a múlt héten. Nem csak a számos energiarobbanás
miatt, hanem mert úgy irányítottak, hogy töltsek a szabadban annyi időt,
amennyit csak tudok. Köszönhetően a szokatlan melegnek, itt Osloban (+16 fok)
az utolsó 3 napom legnagyobb részét a balkonon ülve töltöttem, magambaszívva a
napfényt. Ez tőlem nagyon szokatlan, mert az utolsó néhány évben nem sokat
voltam a közvetlen napon. Nem azért, mert óvni akartam a bőröm, hanem mert
tényleg rosszul éreztem magam, ha túl sok napfény ért. Voltak napok, amikor még
akár 5 percet sem tudtam kint tölteni anélkül, hogy ne érezzem gyengének magam
és ne szédüljek. Számomra nyilvánvaló, hogy az akkori Napból jövő energiák nem
voltak jó hatással rám. Abban az életszakaszomban néhány közeli barátomnak is
ez volt a tapasztalata. A csatornázásokban többször mondták nekem, hogy
figyeljek a testem jeleire és korlátozzam a napfényben töltött időt. De most
nem. Most azt érzem, hogy annyi időt kell kint töltenem, amennyit csak tudok,
magamba szívva annyit, amennyit tudok. Olyan, mintha nem tudnék betelni vele.
Volt hasonló tapasztalatotok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése