2012. április 23.
Légy
hálás az ellenállás minden egyes pillanatáért, kedvesem. Hiszen ez egy biztos
jel arra, hogy haladás történik. Amikor ellenállásra utalunk, akkor azokat a
pillanatokat értjük alatta, amikor türelmetlenséget éreztek, hiszen nem
látjátok a kemény munkátok eredményét. Ez a türelmetlenség egy biztos jel arra,
hogy előre haladtok, hiszen akik a teljes tagadás sekély vizeiben állnak, nem
érzik ezt.
Sok
embernek ez a megvilágosodás útja ostobaságnak tűnik. Valami olyan dolognak,
amellyel a befelé irányultak foglalkoznak csak. Számukra valami csak akkor
lehet hasznos dolog, ha közben félretolják az önvaló érzését, és csak vakon
lépdelnek tovább a megszokott vágányon. Ők bármi mást csupán a zavart elme
cselekvésének vélik. Valami olyannak, amit csak azok tennének, akik
elveszítették a valóságérzetüket. Abban igazuk is van, hogy végül csak azok
tudnak átjutni a másik oldalra, akik elengedik mindazt, amit emberi mércével
„normálisnak” tartanak.
Azt
választottátok, hogy széttépitek a fátylat. A többiek továbbra is el vannak
vakítva a heves színpadi lámpáktól, így még azt sem látják, hogy ők is csupán
színészek a színpadon, nem pedig igazi élőlények a valóság egy kis részében. Ti
meghallottátok a hívást a színpadon túlról, de nem tudtok csak úgy kilépni és
újra teljessé válni. Lekapcsolni magatokat a színjátékról/drámáról - melybe oly
sok élettartam során részt vettetek - nem olyan egyszerű. Ez egy folyamat,
amely sok mindent igényel. Nem azért tart el egy ideig ez, mert nem vagytok
elég „jók” ahhoz, hogy gyorsan befejezzétek. Nem, hanem a pajzsszerű védőgátak
miatt. Már így is egyfajta nézőkké léptetek elő, hiszen jól látjátok, hogy egy
nagy színjáték zajlik, amely csupán néhány lényt szórakoztat (elit – Tom) a
többiek kárára. De ezt a többiek nem látják meg, csak eljátsszák a szerepeiket
ebben a kosztümös darabban.
Bármit,
amit teszel ebben a folyamatban, az az eddig tanított „józan ész” ellen való.
Minden téged ért benyomást felül kell írni és kitörölni, ez pedig nem csak úgy
magától zajlik, ebben neked is aktívan részt kell venned. Ez mentálisan és
fizikailag is megterhelő lesz. Még szinte levegőt venni is nehéz ezekben a
napokban, hiszen mindig belebotlasz valamibe, ami már évezredek óta benned
ragadt. Végül annyi dolgot el kell engedned, hogy úgy érezd, alig van már
valami, ami összetartana. Állandó áramlatban vagy, minden állandóan változik
kívül is és belül is. Nem tudsz hátradőlni és megnyugodni egy percre sem, az
egész folyamat túl soknak tűnik. Hadd mondjuk el, pontosan ott vagy, ahol
szeretnél is lenni.
Nem
érzed a végét a folyamatnak még, csak azt érzed, hogy darabokra vagy szedve és
alapoktól újraépítve. Így jogos, hogy töredezettnek érzed magad és
elveszettnek. Mi átlátjuk az egészet és biztosak vagyunk benne, hogy hamarosan
ismét teljesek lesztek, a változás folyójában vagytok, változik a testetek és a
lelketek is. Ez nem egy olyan hely, amely azoknak való, akik csupán a
lábujjhegyüket szeretnék bemártani. Nem, teljesen bele kell merülni, közben
kockáztatva azt is, hogy elveszítitek magatokat. Tehát ez egy olyan dolog,
amelyet csak teljes odaadással, tiszta szívből lehet megtenni (nem csak úgy
félig akarva – Tom). Ezt nem csak próbálgatni kell, ezt vagy 100%-ban csinálod
vagy ne is csináld. Azért jöttetek, hogy ezt véghezvigyétek, és nem vagytok
azok a feladós fajták. Merüljetek alá még egyszer, kiváló úszók vagytok, és meg
tudtok küzdeni bármilyen beérkező hullámmal/áradattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése