A jelenlegi korlátokat, programozást el kell engedni. Van, aki ezen már most dolgozik rendületlenül, de sajnos az emberiség nagyon nagy része nem hajlandó tudomást venni az új lehetőségekről. Így nem marad más hátra, mint hogy hirtelen hántolódjék le mindez az emberekről, ami nagyon intenzív élmény lesz (mintha elveszítenék az ismert világukat). Ilyen korlát például az idővonal.
Meg kell tanulni, hogy nincs idővonal, inkább az összes lehetséges történés egyidejűsége van, mint egy nagy óceán, vagy leves. Igaz, könnyebb mondani, hogy váltsuk le a régi lineáris időről való fogalmunkat az újért, mint megcsinálni, de leír egy technikát, ami segít beindítani: Kényelmesen helyezkedj el, csukd be a szemed, pár percig légy csendben, utána emlékezz vissza egy emlékedre (bármi lehet), s próbáld intenzíven feleleveníteni. Amikor megvan, fogj ettől az emléktől egy másik teljesen eltérő emléket, és egyidejűleg azt is idézd fel! Ezt addig bővítheted így különböző emlékekkel, amíg csak kényelmes, amíg nem kezdenek (vagy kezd egyik másik) elhalványulni és kisiklani, ekkor vége a gyakorlatnak. Ez a gyakorlat segít abban, hogy az elme egyszerre több emléket tudjon egyidőben feleleveníteni. Ezek az emlékek nem tűntek el, és nincsenek arra az 1-1 képre korlátozva, ami eszünkbe jut róla, hanem most is velünk egyidejűleg történnek, itt vannak... El lehet játszani azzal, hogy párhuzamosan a most tapasztalt valóságunkkal, az elménkbe tartunk még pár valóságot…
Ezután a Szabad Akaratról van szó, amit hangsúlyoz, hogy nem azt jelenti, hogy elfelejtheted, hogy ki vagy és játszhatod a drámát, hogy te vagy a „világ ura” és minden körülötted forog, vagy hogy áldozat vagy. Az ego eme dolgai eltűnnek… A szabad akarat azt jelenti, hogy a párhuzamos világok közt szabadon választhatsz ezentúl. Ez a saját fejlődésedért történik, nem azért, hogy fontosabbá váljék, hanem hogy minél többet hozzá tudjon tenni a teremtéshez. Hogy ez megtörténhessen, inkább Szívből kell élni, mint elméből!
Megemlíti a villamos és információs hálózat lehetséges kihagyásait a nap aktivitása miatt. Amikor komolyabb leállás lesz, akkor az emberek egyre jobban rájönnek, hogy milyen sérülékeny a jelenlegi életük. Sok embernek tűnhet majd úgy, hogy ezek a végnapok, de nem így van.
Ismét tanít az időről, a mostani érzékelést egy vonathoz hasonlítja, amely egy vonalon halad... Pedig nem így van, látni fogjuk a többi vonatot is, (lehetőségeink) és szabad akaratunk szerint, egyik vonatból átszállhatunk a másik vonatba, és nem csak akkor, amikor állnak, hanem mozgás közben is. Ezt tetőzve választhatod a vonat előző állomását tapasztalatodnak, vagy a következőt. Magyarul; az időben előre és hátra szabad döntésed szerint mehetsz. Valamint egyidejűleg több választásod is lehet, nem csak egy tapasztalatod (ami a jelenlegi embernek - aki azt hiszi néha, hogy egyetlen választása sincs - nagyon furcsa lehet). Gyorsan hozzá fogunk szokni, és utána szabadon utazhatunk az időben.
Ismét hangsúlyozza, hogy ezzel nem lehet visszaélni (csak a saját fejlődésedre használhatod, mások kárára nem, és a saját fejlődésed is a teremtéssel összhangban kell, hogy legyen)! Akik ilyen ego szerkezetben maradnak, azok továbbra is csak egy vonaton csücsülnek, és tudjuk, hová tart ez a vonat.
Arról is szó esik, hogy a tudósok megfigyelték, hogy az eddig biztosnak vélt carbon14 lebomlásának pontos időintervalluma nem tűnik mégsem olyan megbízhatónak, mert voltak (vannak) olyan időszakok, amikor a naptevékenységek hatására ez a szén más sebességgel bomlik le, és így már nem pontos 1-1 dolog kormeghatározásánál. Emellett sok más tudományos igazságnak hitt dolog látszik majd bedőlni, és egyre több ember kezd ezen komolyabban elgondolkozni.
Visszatér az időről való tanításra, és rámutat, hogy pillanatnyilag azt tapasztaljuk, megszületünk és bizonyos időintervallum után megöregszünk, majd amikor a test már nem tud tovább normálisan működni, meghalunk, de az "időtlenségben” ez nem lesz így többet. Választhatjuk, hogy gyerekkori élményeket tapasztalunk meg, vagy idősebbkorit, az alapján, hogy hogyan tudunk több tapasztalatot gyűjteni a mindenkori fejlődésünkhöz. Sőt, szabadon megállíthatod az idővonalat, és ameddig csak akarsz, tartózkodhatsz az időtlenségben, így 1-1 tapasztalatban mélyebbre mehetsz, vagy eltöprenghetsz rajta, amennyit csak akarsz. Ez nem azt jelenti, hogy csak úgy ugrálhatsz az időben, majd kilépsz. Mindezt azért teheted meg, hogy bizonyos tudáshoz, tapasztaláshoz juss. Sokaknak ez szentségtörésnek tűnhet, de ez egy nagyon hatékony módja a tudásszerzésnek. Mégis sokatok továbbra is bizonyos idővonal szerint fog élni kényelmesen, és amikor kell, változtat az idővonalon és más tapasztalatot szerez, nem pedig állandóan ugrál... Egyik sem jobb a másiknál, mindenki fejlődésének megfelelően fogja használni.
Sokan most is panaszkodnak, hogy úgymond "egyre jobban kifutnak az időből", ami, mint láthatod, nagyon nevetséges és érdekes kijelentés. Ha a jelenlegi időfelfogásból és testük végességéből nézik, akkor igen ijesztő lehet ez. Később, amikor még jobban felgyorsulnak a történések, és esetleg még nagyobb feszültség fog uralkodni, még ijesztőbb lesz, pedig ez nem kell, hogy így működjön. Meg kell tanulnod, hogy az idő nem így működik. Van időd megtanulni, amit csak akarsz.
Az időre visszatérve, most azt hiszed, ha mindenki csak kénye kedvére vált időt, akkor nagy káosz és zavar lesz, de ez nem így van. Itt is vannak bizonyos törvényszerűségek. Ha egy idővonalat elkezdesz, vagy rálépsz, akkor az ott lévő környezet egy bizonyos sebességgel halad, ha átváltasz egy másik idővonalra, akkor ott más lehet a sebesség és a tapasztalat. Azt tapasztalod, olyan mintha különböző szobák lennének, és a szoba szabálya megköt mindenkit, aki benne van, tehát ha úgy döntesz, hogy belépsz, akkor önként magadra vállalod és tisztában vagy mindezzel. Ha másik szobára váltasz, akkor ott mások a szabályok, és ott is mindenki tiszteletben tartja ezt. Tehát nem egy saját időbuborékod lesz - beleértve másokat is - és elkülönülve tapasztaltok, hanem egy nagy óceánban úsztok együtt, és közösen tapasztaltok. Az óceán másik részén más a sebesség/tapasztalat, olyan mintha ott más lenne a helyi idő. Ha odaúszol, akkor az rád is vonatkozik.
Lehet, hogy ez furcsának és zavarosnak tűnik, de biztos lehetsz benne, hogy nincs olyan vakon tapogatózás, mint most. Tudni fogod, mit szeretnél megtapasztalni (te választod), és pontosan tudni fogod, hová kell eljutni, milyen időtapasztalat kell hozzá. Magad választhatsz egy olyan életritmust, amely által a legjobban fejlődhetsz egy olyan emberi lénnyé, amilyenné szeretnél. Ehhez néha majd a lassú vonatot választod, máskor az expresszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése